A nyugdíjba vonulók – eltartottak – számának emelkedésével (ún. Ratkó-korszakban születettek) és a nyugdíj-járulékot fizetők – eltartók – számának csökkenésével (pl. külföldön dolgozó ) a nyugdíjkassza várhatóan – egyes becslések szerint 2030-ban – kiürül.
Leegyszerűsítve: nem lesz nyugdíj!
A magyar állam – miközben bevételei folyamatosan növekednek – nem tudja és nem akarja a jövőben megfinanszírozni a nyugdíjakat, mint ahogy azt eddig sem tette.
A mindennapi gyakorlatban már meg is szűnt a TB-járulék fizetése, s helyébe a Szociális hozzájárulás lépett.
Ezért a jövőben, ha bárki fenn akarja tartani ugyanazt az életszínvonalat, amelyet aktív, életerős emberként megszokott, új megoldásokat kell találnia.
Különösen igaz ez az állítás annak a ténynek a figyelembevételével, hogy nyugdíjas korban a kiadásaink nem csökkennek, hanem épp ellenkezőleg, megnőnek. Gondoljunk csak a gyógykezelések és a gyógyszerek költségeire.
Amennyiben nem akarunk gyermekeink jóindulatára és gondoskodására szorulni – mint ahogy azt az új Alkotmány az eltartók kötelezettségévé teszi, s amely jogi úton ki is követelhető – a problémára a megoldás az öngondoskodás.
Természetesen az állam és a tőke is keresi a megoldást a probléma megoldására, hiszen, mint tudjuk, a tőke oda megy, ahol kereslet jelentkezik.
A magyar állam is tisztában van a nyugdíjkérdés fontosságával, és azzal a ténnyel, amelyet hétköznapi szóhasználattal úgy szoktak kifejezni, hogy „ketyeg a nyugdíjbomba”. Ezért a maga részéről is – 2014. január óta – segítséget nyújt az öngondoskodáshoz. Ezt a fajta segítségnyújtást hívjuk adójóváírásnak.
Adójóváírás alatt értjük az állami segítségnyújtásnak azon módját, amikor az állam munkaviszonnyal rendelkező magyar állampolgárok számára lehetővé teszi, hogy amennyiben a dolgozó és jövedelemmel rendelkező (s ebből adódóan adófizetési kötelezettséggel bíró) magyar állampolgár az öngondoskodás jegyében nyugdíjbiztosítást köt valamelyik Biztosítóval, úgy az éves rendszerességgel fizetett biztosítási díj 20%-át,
de max. 130 000 Ft-ot az állam képviseletében eljáró Adóhivatal jóváír a szerződő nyugdíjszámláján, ezzel is megnövelve a szerződő által fizetett éves díjat.
Hogyan működik ez a gyakorlatban?
Mindannyian tudjuk, hogy jövedelmünk után – tetszik vagy nem tetszik – adót kell fizetnünk. Egy minimális, a példa s az egyszerűbb számolhatóság kedvéért havi 100.000 Ft-os havi jövedelem után, amelynek összege 1.200.000 Ft évente, a jövedelem 16%-át, azaz: 192.000 Ft-ot kell személyi jövedelemadóként megfizetnünk.
Ha valaki havi 20.000 Ft-ot, azaz évi 240.000 Ft-ot nyugdíjbiztosításként megfizet, úgy annak 20%-át, 48.000Ft-ot megkap az államtól adójóváírás formájában.
Amennyiben az összeg eléri a 650.000 Ft-ot évente, annak 20%-át, 130.000 Ft-ot kap a szerződő adójóváírás formájában a számlájára minden évben, az adóbevallást követően. Ez egyben az állami hozzájárulás maximális összege.
(Ez persze nem jelenti azt, hogy ha valaki kiemelkedően magas jövedelemmel rendelkezik, ne tehetne többet félre a nyugdíjbiztosítási számláján – ám a többletbefizetés után nem jár magasabb adójóváírás.)
Ez azt jelenti, hogy az adónkból pénzt kaphatunk vissza!
Egy olyan pénzt, amelyet nyugodtan nevezhetünk talált pénznek is, s amelyet – véleményem szerint – nem igénybe venni nagy balgaság volna.
De – s ezt nagyon fontos elmondani – ha valaki a futamidő alatt valamilyen okból megszünteti a biztosítását, s kiveszi az addig befektetett pénzét, az addig keletkezett adójóváírásait is kőkemény, éves 20%-os kamattal vissza kell fizetnie.
Most nézzük a konkrét biztosítási ajánlatokat:
Többségében minden magyar Biztosító rendelkezik ilyen vagy olyan nyugdíjbiztosítási ajánlattal, a mi szóhasználatunkban „termékkel”, amely szolgáltatás azért kapta a termék nevet, mert a Biztosító azt el szeretné adni, vagyis pénzt szeretne keresni vele. Ezt profitorientált módon teszi, s ebből adódóan vannak jobb és kevésbé jó termékek.
Független pénzügyi tanácsadóként két olyan terméket tudok ajánlani, amelyek
a legelőnyösebbek.
Az első ajánlat a Pro-Viva II. – az Uniqa Biztosító terméke.