„Jócskán megingott az általános pénzügyi bizalom mind a brókercégek, mind a bankok iránt az elmúlt hetekben. Nagyon sokan kezdték el mozgatni a pénzüket: legtöbben brókercégtől bankba vitték a pénzüket, ugyanakkor egy nem elhanyagolható réteg bankból is kivette a pénzét. Ezzel párhuzamosan felértékelődött a külföldi tulajdonú bankok és a közvetlen külföldi pénzelhelyezés fontossága a magyarok körében.”

                                            (Privátbankár, 2015. márc. 31.)

Indokoltak-e ezek a befektetői félelmek?  Van-e más megoldás?

Mindkét kérdésre „igen” a válasz. Sajnos az elmúlt hetek történései – Hungária Értékpapír, Buda-Cash, Quaestor – joggal és okkal ingatták meg a befektetők bizalmát. Az inga kileng – először a magasabb hozam reményében kis- és intézményi befektetők sokasága helyezte el a saját (vagy az az állampolgárok) pénzét ezeknél a cégeknél, s most egy hosszú folyamat vár azokra, akik szeretnék visszakapni a pénzüket. A történtekre válaszként az állam bekeményít: olyan büntetőeljárási jogokkal kívánja felruházni az ellenőrzésre feljogosított szerveket – elsősorban a PSZÁF-ot magába olvasztó Magyar Nemzeti Bankot -, amely jogosultságok korábban csak a bűnüldöző szerveket – rendőrség, vám- és pénzügyőrség – illetett meg. Ez a számomra kapkodó és átgondolatlan magatartás további kérdéseket vet fel:

• mit tettek ill. mit nem tettek az ellenőrzésre feljogosított szervezetek az elmúlt években?
• a “fékek és súlyok rendszerének” ismételt felborításától a tovább centralizálódó politikai hatalmon túl miért várja bárki is azt, hogy a jövőben hasonló esetek nem fognak előfordulni?

Bűnözők és bűncselekmények mindig is voltak, és sajnos mindig is lesznek. Ebből az axiómából kiindulva joggal merül fel az igény a pénzüket befektetni kívánók részéről a biztonságos és banki hozamoknál magasabb profitot biztosító befektetések iránt. Melyek ezek a befektetések? Semmiképpen sem az, hogy bárki is magyar vagy külföldi bankban tartsa a pénzét! Ez egy régi és rossz beidegződés, amely abból a téveszméből indul ki, hogy a bank a mi pénzünket a mi érdekünkben forgatja vagy helyezi ki. Nos, ez nem igaz. A bank a mi pénzünket felhasználva azt a pénzügyi piacokon helyezi el, s a befolyt haszonból önmaga részére egy jelentős részt megtartva a maradékot adja vissza nekünk – nemegyszer profit nélkül. Gondoljunk csak a pénzváltókra. Egy kicsit is tájékozott ember vásárol valutát a számlavezető bankjától? Nos, ha megteszi, 1 Euróért kb. 5 Ft-tal kell többet fizetnie, mint a teljesen legálisan működő pénzváltónál. Mondhatja erre a bank, hogy a működési költségei indokolják a magasabb eladási árat. Én meg erre azt mondom: ez nem tartozik rám, oda megyek, ahol olcsóbban jutok az áruhoz vagy termékhez, ebben az esetben a valutához. Magyarországon – sok más példához hasonlóan (pl. a Posta biztosítást, DVD-lemezt, mobiltelefont árul) – sok minden rosszul vagy helytelenül történik, talán úgy is fogalmazhatok, hogy zűrzavar van. Ezt a zűrzavart kihasználva a brókercégek elsikkaszthatják a befektetők pénzét, mert akinek kellene, nem ellenőrzi őket. A Posta biztosítást árul a még több profit reményében, ahelyett, hogy a levelet vinné el a rendeltetési helyére, de megbízható módon. Ezt teszi? Nos, nem: ha azt akarjuk, hogy tényleg elvigye a levelet, ajánlottan kell feladnunk, ha tutira szeretnénk, hogy célba érjen, akkor tértivevényesen, ha pedig még azt is szeretnénk, hogy mindez gyorsan történjen, akkor  elsőbbségivel kell feladnunk levelünket, és mindezen többlet(?) szolgáltatásért külön-külön kell felárat fizetnünk. Azt már csak súgva jegyzem meg, a munkaidőben a lakásomra kézbesített ajánlott levelemért meg mehetek a postahivatalba – vagyis – dolgozhatok a posta helyett. Ha a dolgok rendesen történnének, akkor a biztosító kötné a biztosítást, a posta szállítaná a levelet, a rendőrség nyomozna, az MNB ellenőrizne, az ügyészség vádat emelne, a bíróság pedig döntene – ilyen egyszerű az egész. A bank pedig intézni az ügyfelek pénzügyeit: banki átutalásokat és sok minden  más olyan banki szolgáltatást, amelyre csak pénzintézet jogosult. Ne feledjük: befektetések esetében a bank, mint közvetítő, költségelem, amely a befektető és a piac közé beékelődve költséget növel. De az inga most visszalendült, s a megingott befektetői bizalom hatására a biztosítók új, modern termékeket kínálnak, mint pl. az Uniqa Biztosító Talon-Pro terméke, amely egyidejűleg kínál biztosítással egybekötött befektetési lehetőséget egyszerre három devizanemben (HUF, EUR és USD), és a Quantis Alpha Stratos–2 befektetése, amely esetben a portfólió módosítása költségmentes. Ezekről a termékekről a honlapunkon folyamatosan biztosítunk tájékoztatást.