A valós érték, mint fogalom kérdése újra meg újra felmerül az emberek közötti kommunikációban. Nyilvánvalóan más értéket tart fontosnak az egyház – szeretet, család, gyermekek -, mást egy beteg ember – egészség –, s megint mást  mondjuk egy fiatal, aki szeretne diplomát, munkalehetőséget, létbiztonságot – nem kizárva az előzőekben felsorolt értékeket sem.

Ugyanakkor sokan rosszallva tekintenek a pénzszerzésre való törekvésre, a profit hajszolására, a státusszimbólumok halmozására.

Mivel cégünk, a Dr.Csurgai Péter Pénzügyi Tanácsadó Zrt. fő tevékenysége az angolszász kifejezéssel élve „pénzcsinálás”, személyesen is érintettnek érzem magamat és vállalkozásomat ebben a kérdésben, s szeretnék beszélgetni, vitázni erről a kérdésről, amelyet úgy fogalmaznék meg: „Érték-e a pénzkeresés?”

A mai, minket körülvevő világban – akár teszik, akár nem – pusztán anyagi ill. közgazdasági törvények is(!) uralkodnak. Mindannyian megtapasztaltuk, pontosabban: meg kellett tapasztalnunk -, hogy anyagi háttér (pénz, nyugdíj, biztosítás stb.) nélkül nincs színvonalas oktatás, egészségügyi ellátás, nyugdíj és még sok-sok más szolgáltatás, amelyre jogosan lehet igényünk, s amelyet mások, pl. eltartott gyermekeink és más családtagjaink is jogosan várhatnak el tőlünk.

• Mondhatom-e nyugodtan és tiszta lelkiismerettel a gyermekemnek, hogy ő azért fog hátrányt szenvedni egész élete során, mert nem volt pénzem a tandíjra, a különórákra?
• Mondhatom-e beteg szülőmnek,hogy nincs pénzem az átlagosnál magasabb szintű gyógyíttatására?

Mondhatom – ha nincs rá fedezetem –, de mit mondok önmagamnak?!

Megkérdezhetem magamtól: „Tettem-e eleget azért, hogy többet keressek?”

S teszem ezt úgy, hogy a külvilág egy része elítél a „pénzhajhászásomért”.

Ha esetleg a pénzkeresést, mint tevékenységet egy sportoló teljesítményéhez hasonlítjuk, miért elítélendőbb a pénzkeresés, mint az érmek gyűjtése? Kiegészítve azzal, hogy sportolni nem muszáj, de a pénz elengedhetetlen a megélhetéshez, a több pénz pedig a  magasabb szintű megélhetéshez.

Büszkének érzem magam, ha tevékenységünkkel segítséget tudok nyújtani Ügyfeleinknek ahhoz, hogy pénzükkel – mint áruval – még több pénzt keressenek.

Ugyanakkor számomra – és talán mások számára is – a pénzkeresés egy ugyanolyan sikerélmény is, mint a sportoló számára a győzelem, vagy a színész számára egy összetett karakter megformálása. Minél többet és minél jobban dolgozom, annál több pénzt keresek, másoknak is magamnak is – számomra ez ilyen egyszerű.

És mégis, a pénzkeresés nem érték a társadalom számára.  Miért?